2. Lovagkór – Játék nemekkel és igenekkel (Méry Ratio Kiadó, 2007.)

“Tényleg letűnt a lovagkor? Nincsenek ma már lovagok? És ha vannak, milyenek?

Lovagkórosak.A nő ír és nevet – vagy nevettet. Máskor meg dühöng, szomorkodik, lelkesedik, felajzódik ezeken a kisszerű vagy nagyszerű, jellemhibás vagy éppen túlontúl tökéletesnek gondolt mai lovagokon. Játszik a nemekkel (és az igenekkel), hol fekete királynő, aki könnyen felborítja az egész sakktáblát, ha nem tetszik neki a játék, amit játszik, vagy amit vele játszanak, hol csak néz a szemével, és nem érti, ami körülötte történik. A nő olvasni akarja a férfit, a férfi birtokolni akarja a nőt.Mindkét ügy reménytelen. Mirtse Zsuzsa írás-játékaiban a nemek (és igenek) kódjait bontogatja ki, történelmi nőszerepeket próbál végig, Salome bőrébe bújik, máskor digitális, számítógépes játékhős lesz, zsákmány vagy várúrnő – mindig azzá válik, akinek éppen látni akarják a szereposztás szerint.
Kaméleon-típusú ember, tükörnő, azt mutatja, amit látni akarsz belőle – így minden mozdulatával érzelmeket vált ki.Miközben az írások látszólag csak e szerepjátékokról szólnak a felszínen, a hátoldalon kirajzolódnak egy nagyon is szerves világkép körvonalai: értékekből és értéktelenségekből, kötődésekből, félelmekből és szorongásokból, gyerekkorból átlépni nem tudó, ide-oda billegő, ezer anyagból gyúrt hősökből vagy álhősökből szőve.Közeledések és távolodások története ez a könyv, lépkedések ide-oda, miközben időnként rátaposunk egymásra.” 

Mirtse Zsuzsa a férfi tünetegyüttesét láttatja a nő szemével, Jankovics Marcell a nő lelki anatómiai térképét rajzolja meg különleges hangulatú tusrajzokban.