Képes lapok

Képes lapok

Minden nap küldünk egymásnak valamit,

rögzíthetetlen képeket,

befagyott tavon korcsolyázó párokat,

kislányarcot, mindentlátó szemével,

indákat, vöröslő falevelet,

néhány üres testet, egykor vonzották egymást,

kimondhatatlan emlékeket, amelyek

siklanak egymás felé, majd tőlem el,

minden képem képtelenség.

Micsoda képtelenség

így élni, mondta mindig az apám,

igaza volt.

Egyre kevesebb képünk marad,

már csak magunkat tudjuk küldözgetni,

elfogyott körülöttünk mindenki,

akibe még kapaszkodnunk lehet,

hát, mondom, csak magunk maradtunk,

magunkra támaszkodhatunk,

most küldj át valamit,

ha tudsz, és még van, maradt – magadat.