Befelé nyíló ajtók

Befelé nyíló ajtók

 

A Fekete Macska kávéház előtt,

ahol először rám találtál,

járda volt és flaszter,

önmagába forduló körök

a sarokban mindig halk zongoraszó –

ha hozzám szólsz újra, kérdés nélkül ölök.

 

Azt is kellene tisztáznom magamban,

mondtam, hogy van-e itt még tiszta,

a függönyök mögött

füst, nehéz kárpit, mocskos falak.

A Fekete Macska kávéház előtt

a dolgok összefolynak a felszín alatt.

 

Valahogy mindig rejtőzködő voltam,

vagy csak szomorú, az ugyanaz, 

a kávé elfogyott,

ettől rossz a kedvem, vagy mástól,

talán tőled, a bőröd érdes, ujjak, 

keresgélő térdek, elhagylak, ha kéred.