Befelé nyíló ajtók
Befelé nyíló ajtók
A Fekete Macska kávéház előtt,
ahol először rám találtál,
járda volt és flaszter,
önmagába forduló körök
a sarokban mindig halk zongoraszó –
ha hozzám szólsz újra, kérdés nélkül ölök.
Azt is kellene tisztáznom magamban,
mondtam, hogy van-e itt még tiszta,
a függönyök mögött
füst, nehéz kárpit, mocskos falak.
A Fekete Macska kávéház előtt
a dolgok összefolynak a felszín alatt.
Valahogy mindig rejtőzködő voltam,
vagy csak szomorú, az ugyanaz,
a kávé elfogyott,
ettől rossz a kedvem, vagy mástól,
talán tőled, a bőröd érdes, ujjak,
keresgélő térdek, elhagylak, ha kéred.